Szilícium-dioxid-tartalom (SiO2): A gránit magas szilícium-dioxid-tartalommal rendelkezik, jellemzően 65% és 75% között mozog. Ez a magas szilícium-dioxid-tartalom nagyrészt a gránit fő alkotóelemének, a kvarcnak köszönhető.
Alumínium-oxid (Al2O3): A timföld, általában alumínium-oxid formájában, a gránit összetételének körülbelül 10-15%-át teszi ki. Elsősorban a gránitban található földpát ásványokból nyerik.
Alkáli fémek: A gránit jelentős mennyiségű alkálifémet tartalmaz, különösen káliumot (K2O) és nátriumot (Na2O), amelyek általában 3-8% között mozognak. Ezek az elemek lúgos földpát ásványokból, például ortoklászból és mikroklinből származnak.
Kalcium-oxid (CaO): Bár kevésbé bőséges, mint a szilícium-dioxid és az alumínium-oxid, a kalcium-oxid még mindig a gránit figyelemre méltó összetevője, általában 1-2% körüli. Főleg a plagioklászföldpátból származik.
Kisebb komponensek: A gránit nyomokban tartalmazhat egyéb oxidokat, például vas-oxidot (FeO, Fe2O3), magnézium-oxidot (MgO), titán-dioxidot (TiO2), foszfor-pentoxidot (P2O5) és mangán-oxidot (MnO). Ezek hozzájárulnak a különböző gránittípusok színének és fizikai tulajdonságainak kisebb eltéréseihez.
Savállóság: Magas szilícium-dioxid-tartalma és a könnyen szénsavas ásványi anyagok hiánya miatt a gránit meglehetősen ellenáll a savak által okozott időjárásnak. Ez tartós anyaggá teszi a savas esőknek vagy savas szennyező anyagoknak kitett környezetben.
Radioaktív elemek: A gránit gyakran tartalmaz nyomokban radioaktív elemeket, például uránt, tóriumot és káliumot{0}}. Ezen elemek koncentrációja változhat, de jellemzően alacsonyak és a legtöbb alkalmazásban nem károsak.